Az állatokat a hús- vagy tojásüzemek számára genetikailag átformálják. Eredeti tyúkok vagy a baromfiudvarokat egykor benépesítő fajták tucatjai ma már rég nem is léteznek. A modern tojótyúkok afféle tojógépként több. mint 300 tojást raknak évente. Ez több, mint kétszer annyi, mint régen. Ezt a hozamot mesterséges fényritmusokkal és speciális takarmánnyal érik el. Az állatok egy év elteltével ki is múlnak, pedig elvileg évekig élhetnének, de úgyszolván kiégnek és amikor termékenységük csökken kiiktatják őket.

A naposcsibe-termelés külön üzemekben zajlik, ahol a tojásokat megfelelő inkubátorokban keltik ki, majd a csibéket postai úton elküldik. A kiskakasokat milliószámra pusztítják, dobják, gázosítják el vagy elevenen felszecskázzák – ez a legegyszerűbb és egyben a legolcsóbb megoldás.
Amelyik csibére szükség van, annak - korábban forró pengével, ma teljesen automatizálva – megkurtítják a csőrét, amely egyébként a legfontosabb tapintószerve. Aki itt még „boldog tyúkok tojásairól” beszél az meggyalázza a nyelvet, ami persze a reklámokból már megszokott dolog. Elöbb elvész az igazság tisztelete, mint az élet iránti tisztelet vagy pláne alázat…

A modern hizlalt tyúkok, amelyeket ma genetikailag teljesen másmilyenre szabnak, mint az állati tojógépeket, feleannyi idő alatt kétszer akkorára híznak, mint régen, növekedési arányuk naponta 400 százalékkal emelhető. Korai elmúlásuk előtt a csirkéket leírhatatlan zsúfoltságban és borzalmas gyötrelmek között tartják. Az állatok ezt a rövid id?tartamot is csak azért bírják ki, mert a takarmányukba A- és főleg D-vitamint kevernek, valószínűleg napfénypótlékként. Az amerikai hízlalt tyúkok számára hat hét elteltével véget ér a nyomorúság., mert sütőbe vagy grillrácsra kerülnek. A németek még gyorsabban, néha öt hét alatt készen vannak mindezzel. Sokkal tovább persze nem is nagyon húzhatnák, mert a húsuk sokkal gyorsabban nő, mint a csontjuk, ami groteszk alakot és különféle betegségeket eredményez. A tyúkok körülbelül 4%-a görcsös rángatózással múlik ki, úgynevezett SDS (sudden death syndrom), 5%-ukkal hasüregi ödéma végez, amely csak a tömegével tartott állatok körében fordul elő, 75%-uk pedig alig tud járni és állandó fájdalmaktól szenved. Az eltervezett vég hamar eljön ugyan, de koántsem végez gyorsan az állatokkal.

A hizlalt tyúkok borzalmas élete, amely során sosem láttak napot, éppoly kegyetlenül végződik, mint ahogyan zajlott. Az úgynevezett tömővel szakmányban tömik ládájukban, aztán a vágóhídon durván kirámolják őket, lábak fémhurokba, fej le, máris felakasztva – kínszenvedés, még ha minden „jól” is megy, mert csonttörés nélkül rendszerint nem ússzák meg. A futószalag átviszi az állatokat egy áram alá helyezett víztartályon, amitől elvileg elkábulnak. Ám ez nem teszi őket érzéketlenné. (Ezt a módszert az EU-ban betiltották, de az USA-ban még ma is így meg.)
A tartály után a nyakvágó automatánál kötnek ki, amely megöli és kivérezteti őket, már ha az automata eltalálja a legfontosabb ereket, ami sokszor nem így történik. Ezért szükség van néhány emberre az úgynevezett utóvágókra, akiknek sokszor szintén nem sikerül minden szárnyas torkát. Így az állat elevenen kerül a forrázó tartályba. A higiéniáról nincsenek szavak, melyek kifejezhetnék azt. A holttesteket különféle tartályokon húzzák át, amelyeket a dolgozók csak „szarlének” hívnak, ami magyarázatot ad a magas fertőzési arányra: Escerichia coli baktériumok közel 100%-os arányban, szalmonella 8%-os, a meglehetősen veszélyes kórokozónak tartott Campylobacter nemzettség tagjai pedig akár 80%-os arányban is előfordulhatnak benne. Az ellenőrzések rendszerint erre az eredményre jutnak. A német kockázatértékelési hivatal egyik vizsgálata 2010-ben 39-től több mint 70%-ig terjedő Campylobacter fertőzést állapított meg.

Az állattetemek a vágási folyamat végére olyan fertelmes állapotba kerülnek, hogy speciális lével kell őket bepermetezni, s ez teszi ki eladási tömegük 10-30%-át. Ettől lesz újra tyúkszerű ízük. Ilyen és ehhez hasonló módon állítanak elő az EU-ban évente 6 milliárd, a világon pedig összességében 50 milliárd tyúkot. Ez a szám többszörösére ugorhat, ha Kína és India is beszáll ebbe az őrületbe…

(forrás: Dr. Ruediger Dahlke: Békés táplálkozás)